A zöldséggé váló virág

Van egy hibiszkuszféle, amelyik szép, krémfehér szirmait elhullatva, a virág helyén zöld Pinokkió-orrot növeszt, amely azonban - a mesében szereplőtől eltérően - eleinte zsenge, finom csemege, és csak később kezd fásodni. Úgy hívják, hogy bámia. Vagy, hogy okra.




Mindenestre a növény latinul Abelmoschus esculentus, avagy Hibiscus esculentus névre hallgat. A feltételezések szerint az Etióp-felföldről származik. Széles körben termesztik a melegebb égtájakon; a Nyugat- és Dél-Európában elterjedt „okra” név afrikai, míg a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Balkánon használatos „bámia” arab eredetű elnevezés. (forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Okra) Hozzánk, Nyugat és Kelet határára, egyik irányban sem jutott el igazán, így választhatunk az elnevezésekből… (Én egy volt bolgár kollégám jóvoltából ismerem, így bámiának hívom.)
Szóval furcsa, hogy nálunk nem annyira ismert, pedig a házikertben több előnnyel rendelkezik:
- szép növény; ha az igényesebb szomszéd belát a kertünkbe, akkor sem kell szégyenkeznünk miatta, ráfoghatjuk, hogy egynyári virág;
- könnyű felnevelni és ápolni;
- elegendő néhány cső belőle, hogy egy zöldséges gulyást, vagy sütőben sült brassóiszerűséget színesebbé és ízletesebbé tegyen;
- nem lehet kapni, legalábbis én még nem láttam boltban.
Viszonylag igényes a jó erőben lévő és a folyamatosan nedves talajra – de nem jobban, mint a nem ehető egynyáriak.

Milyet érdemes?
Nem sok fajtát lehet nálunk kapni (Magyarországon egyedül a Bricostore saját márkás szériájában láttam okramagot), ezért nem tudunk igazán válogatni. Én eddig csak a „Ljeszkovszkaja” nevű bolgár fajtát használtam, idén már a beérett csövekből gyűjtött magokat vetettem – szépen kikeltek.

Ültetés, ápolás
A növény igényei kb. a zöldpaprikával hasonlíthatóak össze: tápanyagdús talajt, folyamatos öntözést kíván.
A termesztése viszont a paprikához képest nagyon egyszerűen indul: a borsószem méretű magokat közvetlenül a szabadföldbe, május és június fordulója körül kell elvetni (kb. 50 cm-es sor- és 5-10 cm tőtávolságga), majd a kikelt növényeket 10-20 cm-es tőtávolságra kiritkítani.
A növény viszonylag gyorsan kb. derékig érő, egyenes szárat hoz, kevés, hosszú nyelen ülő levéllel, majd megjelennek a szép virágai. A szirmok hullása után (kb. július közepétől) figyelni kell a terméseket: az inkább 5, mint 10 cm hosszú, még üdezöld termések a fogyasztásra legalkalmasabbak, utána a termés húsa erőssé, a magok keménnyé válnak (az alsó képen a második és a negyedik már kicsit túlérett).
Gombabetegségekre közepesen érzékeny, ezért néha egy-egy bordóileves permetezés nem árt neki. Gyakoribb gondot jelenthetnek a fekete levéltetvek, amelyeknek sajnos egyik kedvenc növénye, de ellenük káliszappanos oldattal, növényi, vagy esetleg ásványolaj hatóanyagú szerekkel (pl. Biola, Vektafid) könnyű védekezni.



http://foldszint.blog.hu/