Bodza, bodzaszörp.

Népies neve: bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza.

A növény leírása: a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, mindenfelé elterjedt, de főleg cserjések, lomberdők területén él. Cserje vagy néha fa.

A középkori német néphit szerint a bodzában lakott a parasztudvar  jó szelleme, amely megóvta a családot a tûztõl és más bajoktól.Európa néhány országában a palacsintatésztába mártott és forró olajban kirántott bodzavirágzat a különleges csemegék közé tartozik. Ha a virágját borba áztatják, annak muskotályszerû ízt kölcsönöz. A bodza bogyójából bort és pálinkát is készítenek. A citromból készült limonádé ízesíthető 1-2 darab bodzavirágzattal vagy finom szörpöt is készíthetünk belőle.

Gyógyászatban felhasználható része a virágzata és a bogyója. Virágzatát május, június környékén, érett bogyóit az augusztus-szeptemberi időszakban gyűjtik.

A virágzat flavonoidokat (kvercetint, kempferolt), fahéjsav-származékokat, illóolajat és nyálkát tartalmaz. A bogyó gyümölcssavat, C-vitamint, A-vitamint, flavonoidokat valamint antociánokat (szambucint) tartalmaz. A levél nagy koncentrációban tartalmaz kéksav-glikozidokat, mint a szambunigrint.
A bodzateát meghűléses megbetegedések, hurut esetén, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják. A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra. 

A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk). Sokak kedvenc csemegéje ma is a rántott bodzavirág, amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban kisütnek. Fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. A palacsinta tésztájába friss bodzavirágot morzsolnak. Kisütés után bodzalekvárral vagy főzött, bodzavirágos krémmel töltik. A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki), egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló.

Fiaimmal meglátogattuk a közelünkbe lévő erdőt és  elvadult cseresznyést és igen tekintélyes mennyiségű bodza virágot gyűjtöttünk össze, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bodzaszörpöt készítsünk belőle. A begyűjtés helyszíne fontos, hogy forgalomtól és vegyszerezett területektől távol eső helyen legyen, mert a virágzat összegyűjti a káros anyagokat.

Bodza szörp:
Bodzavirág: 30-40 tányér
Víz: 6,-
Cukor: 4,-
Citrom: 10 db
Citromsav: 0,10
Menta levél: 10 db

A bodzavirág zöld száras részből minél többet eltávolítottunk, hogy kevesebb keserű anyag kerüljön a szörpbe.  Annyi vizet öntöttünk rá, hogy bőven ellepje (recept szerinti mennyiség) és nehezékként egy nagy lapos tányérral lenyomtuk a virágokat. Ezek után egy napot ázott a hűtőben elhelyezett vödrökbe. Ekkor kicsavartuk a citromokat és héjastól, levestől a vízbe öntöttük, illetve a mentaleveleket is beleraktuk, majd még egy napot hagytuk ázni. Leszűrtük, kinyomkodtuk és víz literenként 66,66 dkg cukrot és 1,66 dkg citromsavat kevertünk bele, majd 85°c-ig melegítettük és tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltöttük. Fejjel (kupakkal) lefelé helyezve hagytuk kihűlni.
Bodza fagyit, bodzás desszertet, bodzás creme bruleé-t és természetesen bodza italt készítünk belőle (amíg tart). A bodzaszörp mintájára készítettünk akácszörpöt is, az is nagyon finom lett.

(sol)