Teljes értékű táplálkozás
A teljes értékű táplálkozással foglalkozó cikksorozatban a táplálkozási piramis elvének megfelelően esik szó
az egyes élelmiszercsoportok jelentőségéről, fogyasztásukra javasolt mennyiségéről és minőségéről. A korábban megjelent cikkekben a gabonák, zöldség- és gyümölcsfélék szerepeltek, most az állati fehérjék, ezt követően a zsírok, olajok, cukor és só. Befejezésként a vegyszermentes termelésből származó bio élelmiszerek kerülnek „terítékre”.
3. Hús, tej, tojás
Az állati termékek legfőbb alkotója a fehérje, amely fontos ahhoz, hogy szervezetünk jól működjön, az
izomzat fejlődjön. Mintegy száz évvel ezelőtt az akkori táplálkozási szokásoknak megfelelően az emberek étkezésében nagyobb arányban szerepeltek a növényi fehérjék (hüvelyesek:17 kg/fő/év) és lényegesen kevesebb volt az állati fehérje (hús:34 kg/fő/év) fogyasztása. A világ azon területein, ahol a mezőgazdálkodás intenzívvé vált, egyre több lett a feleslegben termelt növényi termék, amit az állatok takarmányozására lehetett fordítani és ezáltal egyre több állati fehérje élőállítása volt lehetséges. Ennek egyik következménye, hogy napjainkra jelentős mértékben megváltozott a növényi fehérjék (3-4kg/fő/év) és az állati fehérjék (70-75 kg/fő/év) mennyisége és aránya táplálkozásunkban. A túlzottan sok állati fehérje fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat, pl. magas vérnyomás, elhízás, köszvény stb. Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása a teljes értékű táplálkozásban ezért másodlagos a
növényi élelmiszerekhez képest. 2-3 húsos nap/hét javasolt, ami többségében fehér hús (baromfi, hal) legyen. Kevésbé ajánlottak a feldolgozott húskészítmények, felvágottak a túlzott sótartalom és a tartósság, küllemi tetszetősség érdekében hozzáadott adalékanyagok miatt. A különböző növényi alapú élelmiszerek kombinációjával (gabona és hüvelyes) a szervezet számára kielégítő fehérje ellátás biztosítható a húsmentes napokon is, mert a két növénycsoport egyidejű fogyasztása a fehérje felhasználási hatékonyságát javítja.
Jó megoldás a növényi fehérjéket kombinálni mérsékelt mennyiségű állati fehérjével, pl. tojás, sajt. Az állati belsőségek és a zsír túlzott fogyasztása azért nem javasolt, mert ezek kiválasztó, raktározó szervek, méreganyagot tartalmazhatnak (pl. máj, vese) az emésztés és az állat által elfogyasztott takarmány minőségétől függően. Minden zsírszövet jó raktára hosszabb távon is a szennyező anyagoknak. Az állati fehérjék emésztése tovább tart, jobban igénybe veszi az emésztő rendszert. Ennek oka a húsok magas fehérjetartalma és az emésztés során képződő purinok (pl.húgysav), amelyek idővel az ízületekben lerakódhatnak. Hústermeléskor a takarmányozás által nagy a takarmány(gabona) értékesülési vesztesége, amikor a gabonafehérjét az állatok takarmányozásával húsfehérjévé alakítjuk át. Átlagban 7 gabona kalória takarmányozásával lesz 1 állati kalória: hús, tej, tojás. A teljes értékű táplálkozás arra is törekszik, hogy a kevesebb állati fehérje fogyasztásával kevesebb takarmányt használjon fel és ezáltal is mérsékelje a világ táplálkozási fehérje hiányát. Az állattenyésztésnek túl sok növényi fehérjére van szüksége ahhoz, hogy különböző állati termékeket állítson vele elő, amit aztán kész állati termék formájában elfogyasztunk, aminek túlzott fogyasztása egészségügyi problémákhoz vezethet.
A túlzott állati fehérje fogyasztásból eredő betegségek a fejlett országok lakosságát érintik leginkább egészségügyi szempontból. A teljes értékű táplálkozás a tejet és tejtermékeket többségében savanyított tejkészítmények (joghurt, kefir, túró, sajt) formájában ajánlja, mert a tej nehezen emészthető, viszont savanyított formában (a baktériumok feltáró munkája miatt) a gyomor számára könnyebben emészthetővé válik. A tej és tejkészítmények is fontos fehérje és kalcium, valamint B
2, B
12, és A
vitamin
források. Fehérjére tehát szervezetünknek szüksége van. Mind az állati mind a növényi fehérjék értékesek, de gondoljuk át, hogy valóban mindig a szükséges és elégséges mennyiségben és minőségben fogyasztjuk-e őket.
Dr Varga Adrienne egyetemi adjunktus - SZIE KTI
Az állati termékek legfőbb alkotója a fehérje, amely fontos ahhoz, hogy szervezetünk jól működjön, az izomzat fejlődjön. Mintegy száz évvel ezelőtt az akkori táplálkozási szokásoknak megfelelően az emberek étkezésében nagyobb arányban szerepeltek a növényi fehérjék (hüvelyesek:17 kg/fő/év) és lényegesen kevesebb volt az állati fehérje (hús:34 kg/fő/év) fogyasztása. A világ azon területein, ahol a mezőgazdálkodás intenzívvé vált, egyre több lett a feleslegben termelt növényi termék, amit az állatok takarmányozására lehetett fordítani és ezáltal egyre több állati fehérje élőállítása volt lehetséges. Ennek egyik következménye, hogy napjainkra jelentős mértékben megváltozott a növényi fehérjék (3-4kg/fő/év) és az állati fehérjék (70-75 kg/fő/év) mennyisége és aránya táplálkozásunkban. A túlzottan sok állati fehérje fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat, pl. magas vérnyomás, elhízás, köszvény stb. Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása a teljes értékű táplálkozásban ezért másodlagos a növényi élelmiszerekhez képest. 2-3 húsos nap/hét javasolt, ami többségében fehér hús (baromfi, hal) legyen. Kevésbé ajánlottak a feldolgozott húskészítmények, felvágottak a túlzott sótartalom és a tartósság, küllemi tetszetősség érdekében hozzáadott adalékanyagok miatt. A különböző növényi alapú élelmiszerek kombinációjával (gabona és hüvelyes) a szervezet számára kielégítő fehérje ellátás biztosítható a húsmentes napokon is, mert a két növénycsoport egyidejű fogyasztása a fehérje felhasználási hatékonyságát javítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése