A medvehagyma (Allium ursinum
L.)
A medvehagyma
hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend - különösen tavasszal a
szedés
időszakában(április-június)- ízletessége, számos jótékony egészségügyi hatása, változatos
felhasználási lehetősége miatt. Magyarországon a Dunántúlon találhatók a
medvehagyma természetes élőhelyei. Mivel nem áll természetvédelmi oltalom
alatt, szabad szedhetősége veszélyezteti a növény természetes állományát, környezetét
a nem kíméletes szedési módszer és az állomány ritkítása következtében.
Egyszerű termeszthetősége miatt ezért javasolt otthoni kiskertben történő
termesztése.
A
medvehagyma az egyszikűek osztályán belül a hagymafélék családjába tartozik. Jellemző
élőhelye a páratelt környezetű, szerves anyagban gazdag talajú lomberdők,
szurdok erdők és patakokat kísérő puhafás ligeterdők. Természetes élőhelye a
Dunántúlon jellemző, az Alföldről az erősödő kontinentális hatás miatt kiszorul
(1.kép). A medvehagyma jellemzően Közép-Európai elterjedésű faj, a mediterrán
vidékeken, az erdei fenyvesek élőhelyén már nem fordul elő. Érdekessége, hogy
Észak-Amerikában özöngyomként tartják számon, Ázsiában már 4000 éve ismerik
mint gyógynövényt. Magyarországon is régóta használják, amit számos népi neve
is alátámaszt, úgy mint: sajamás, sarima, poszhagyma. Számos országban a
túlzott mértékű szedés miatt védetté nyilvánították (Németország, Svájc,
Ukrajna), hazánkban nem áll természetvédelmi oltalom alatt. Igaz, hogy természetes
élőhelyén tömegesen fordul elő összefüggő gyepet alkotva, mégis a túlzott
mértékű gyűjtés egyre nagyobb veszélyt jelent a meglévő állományra. A
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Hivatalhoz érkező tonnányi
mennyiségű medvehagyma gyűjtési kérelmek tételei nagy része exportra kerül.
Beltartalom és
gyógyhatás
A medvehagyma hatóanyagai közel megegyezőek a fokhagymáéval, amelyek
kéntartalmú
vegyületek és ezek módosulatai. A medvehagymában található A, B
1, B2, C, E és F vitamin, valamint levelének magas az ásványi
anyag tartalma: vas, magnézium, mangán, kálcium, kobalt, cink, szelén. A levelében
található allicin miatt antibiotikus hatású, ezért jól használható gyomor és
bélfertőzések kezelésére. Fogyasztása kedvező a szív és érrendszeri
betegségekre, mivel koleszterin és vércukorszint csökkentő hatással is rendelkezik.
A levelét tartalmazó teakeverék vérnyomáscsökkentő hatású, sötétzöld színű
levelében lévő klorofill kitűnő antioxidáns. Gyógyászati célra felhasználható a
medvehagyma szárítmány (medvehagyma por) vagy tinktúra, így megőrzi beltartalmi
értékeit, kevésbé csökken a hatóanyag tartalma, ezen kívül az év minden napján
hozzáférhető. Kevésbé ismert méhészeti jelentősége, korán nyíló fehér virágzata
kitűnő méhlegelő. A különleges aromájú
medvehagyma méz a friss növényhez hasonló beltartalmi értékű.
Gyűjtés A medvehagyma gyűjtése nem
befolyásolhatja károsan a természetes élőhely egyensúlyát vagy a
gyűjtőterületen élő fajok fennmaradását. Az engedéllyel rendelkező gyűjtőnek térképen kell jelölnie a gyűjtési
területet, valamint tájékoztatnia kell a begyűjtést végző személyeket a helyes
gyűjtési módról. A begyűjtést végző személyeknek aláírt nyilatkozatban kell
megerősíteniük, hogy az utasításokat követik. Természetes előfordulási helyén
a tapasztalatlan gyűjtők könnyen összetéveszthetik a medvehagymát a májusi
gyöngyvirággal (Convallaria majalis),
melynek levele hasonló. A megkülönböztetés alapjául szolgál, hogy a medvehagyma
levele és minden más növényi része erős fokhagymaillatot áraszt. A gyöngyvirág
levelei húsosabbak, szélesebbek, fonákán három hangsúlyos ér látható. A
gyöngyvirág minden része mérgező, virágzás után harang alakú virágait már
könnyen el lehet különíteni a medvehagyma végálló, ernyős virágzatától. A
medvehagyma könnyen összetéveszthető az őszi kikericcsel (Colhicum autumnale) is, azonban a kikerics élőhelyében eltér a
medvehagymától, mert kizárólag füves réteken és napos mezőkön jelenik meg (2.
kép).
Mivel
a medvehagyma előfordulása tavasszal tömeges, természetes élőhelyén könnyen
hozzáférhető, ezért hazánkban termesztésével kevesen foglalkoznak, kevés a
termesztéséről szóló szakmai anyag. Ökológiai gazdálkodásban néhány gazdaságban
már van kisebb nagyobb területen termesztett
medvehagyma állomány. A termesztők tapasztalatai alapján a medvehagyma egyszerűen,
könnyen termeszthető az alábbiak figyelembevételével.
Környezeti igény
Első és egyben legfontosabb lépés a
megfelelő termőhely kiválasztása. Jó
vízellátottságú, árnyékos terület kedvező
a növény számára. Ültethető gyümölcsösökbe, akácosba, szinte bármilyen fás
területre. Diófa alá ültetve később hajt ki, de nincs rossz hatással rá a
diólevél allelopatikus hatása. Kiskertekben ribizli és málnabokrok alá ültetve
is sikeresen termeszthető.
Talaj
tekintetében a magas humusz tartalmú, morzsalékos szerkezetű talajokat kedveli
leginkább. A kötött, „zsíros” talajokon nem marad meg, mert ilyen talajokon télen
a hagyma nem tud mélyre „süllyedni”. Érzékeny a talaj kémhatására, a savanyú
talaj gátolja a gyökérfejlődést és a levéltömeg, mint hasznos termés
mennyiségét.
Telepítés A medvehagyma
telepítésére két módszer van, mivel kétféleképpen képes szaporodni: vegetatívan
és generatívan. Telepítéskor a szaporító képletet - hagymát vagy magot -
ültetjük el, napjainkban már mindkettő könnyen beszerezhető. A hagyma ideális ültetési mélysége 10 cm. A lehető legkorábbi,
bokrosodással járó hozamnövekedéssel 20 cm-es ültetési mélységnél már a
harmadik évben lehet számolni, viszont a 10 cm-es ültetési mélység bizonyult a
legbiztonságosabbnak a növények megmaradása szempontjából. Mag ültetésekor sekély,
2 cm mély
magágy bizonyul megfelelőnek. Mivel a magok nagyon aprók, és a csírázási
százalék viszonylag alacsony, ezért érdemes egy sorban sűrűn ültetni.
Az
ideális sortávolság 40-50 cm.
A telepítést ősszel - szeptember október környékén - javasolt elvégezni, amikor
több a csapadék és a talaj kellőképpen fellazult az ültetéshez. A medvehagyma
szaporodására kedvező hatással van a közepes sűrűségű állományba történő
telepítés. Kutatások során bebizonyították, hogy a fiatal egyedek akkor tudnak
a legsikeresebben kifejlődni, ha körülöttük sok tő van. Ez annak köszönhető,
hogy a felnőtt növények megóvják a fiatalabbakat a kiszáradástól, csökkentik a
talajból elpárolgó víz mennyiségét és a hőmérsékleti ingadozásokat, valamint
növelik a talaj közeli levegő páratartalmát. A túl szoros és a túl távoli
szomszédság egyaránt károsan befolyásolja a medvehagyma fejlődését. Ezzel
magyarázható, hogy egy önálló medvehagyma tő nagyon lassan terjed és évek alatt
is csak bokrosodásra képes. Ezért érdemes az első alkalommal több tövet ültetni,
mert ez elősegíti az állomány gyorsabb szaporodását, elterjedését az adott
területen. A legkritikusabb időszak az első év, mert ilyenkor a fejlődő
növények nem elég erősek és a gyomok könnyen elnyomhatják. Első évben a növény
csak egy kis felületű lomblevelet nevel, a második évtől kezdve már tenyérnyi
méretű leveleket hoz (3.kép). Állománykezelés
Mivel a medvehagyma vadon termő
növény, ezért termesztése során nem igényel különösebb növényvédelmet, vagy
tápanyag utánpótlást. Érdemes a medvehagymával beültetett területet ősszel
megtisztítani a lehullott ágaktól, gallyaktól és tavasszal a gyomnövényektől,
hogy a medvehagyma szabadon növekedhessen. A megfelelő termőhely kiválasztása
esetén öntözésre csak a szélsőségesen száraz időszakokban lehet szükség.
Szedés A medvehagyma rövid szezonú növény,
csupán 2-3 hónapig nő április és június között. A leveleket érdemes virágzás
előtt leszedni, ugyanis ekkor a legízletesebbek és ilyenkor a legmagasabb a
szárazanyagtartalmuk. A virágzás kezdetekor a levelek hanyatlásnak indulnak. Szedéskor
egy tőről csak a levelek felét javasolt leszedni, így a növénynek marad
energiája szaporodni és magot érlelni, ami segíti az állomány fejlődését. Érdemes az első szedéssel várni a 2 -
4. évig, amikor a növények már kellőképpen megerősödtek, ezért nem károsítja a levelek
gyűjtése.
Feldolgozás A medvehagyma frissen a legízletesebb, tartósítása
több módon is lehetséges. Fagyasztva
egész évben hozzáférhető, nem veszít az íz
és aroma anyagaiból.
Felhasználása
sokrétű, jól kiemeli pl. a saláták, sós sütemények ízét.
Levele szárítva és porrá őrölve szezonon kívül is tárolható és
felhasználható, porrá őrölve idővel szelídül erős fokhagyma illata és kitűnő
ételízesítő. Készíthető belőle medvehagyma pesto, ami durvára darált magvakból,
reszelt keménysajtból, olajból és főként darált medvehagyma levélből áll. A
ledarált zöld leveleket sóval és olajjal is lehet tartósítani, más
zöldfűszerekkel keverve kitűnő fűszervaj készíthető belőle.
Különleges felhasználási módja pl. a medvehagymás kecskesajt. A kecskék
táplálékában is megjelenhet a medvehagyma, így a sajtkészítésre szánt tej íze
is különleges. A sajt a medvehagyma antibiotikus hatása miatt tovább eltartható,
jobban megőrzi ízét.
A
gyógyászati célra szárított medvehagyma
levelek teakeverékek alkotó elemeként, valamint alkoholos kivonatként is
felhasználhatók. A medvehagymával legtöbbször tavasszal a piacokon
találkozhatunk, ugyanakkor megtalálható frissen és szárított formában is
üzletek polcain. Mivel folyamatosan nő a kereslet a medvehagymás
ételkülönlegességek iránt, ezért napjainkban gyakran lehet találkozni
medvehagymával „megbolondított” élelmiszerekkel kézműves vásárokon, biopiacokon,
bioboltokban. Évek óta megrendezésre kerül Pécs szomszédságában az orfűi
medvehagyma fesztivál, ahol a medvehagymás készítmények legkülönfélébb formáit
kóstolhatjuk meg.
Figyelembe
véve a medvehagyma egyszerű termeszthetőségét, a telepítés alacsony költségét
és a növekvő piaci igényeket, mindenkinek javasolható a medvehagyma kiskertben történő
termesztése. A saját célra termesztett medvehagyma hozzájárul a növény élőhelyének
megőrzéséhez, védelméhez, ezáltal megóvható a medvehagyma természetes állománya
és elkerülhető a növény védelme érdekében idővel szükségessé válható védetté
nyilvánítás.
Fehér Orsolya
egyetemi hallgató
Dr Varga
Adrienne egyetemi adjunktus
SZIE MKK, Környezet- és Tájgazdálkodási
Intézet
Medvehagymás receptek: